Benito gyűlölködése nagyon mélyen megérintett minket is. Sokat gondolkodtunk, és végül arra jutottunk, hogy talán túlzottan szigorúak, már-már igazságtalanok voltunk a Milánnal kapcsolatban. Ezt szeretnénk most jóvá tenni.

Benito gyűlölködése nagyon mélyen megérintett minket is. Sokat gondolkodtunk, és végül arra jutottunk, hogy talán túlzottan szigorúak, már-már igazságtalanok voltunk a Milánnal kapcsolatban. Ezt szeretnénk most jóvá tenni.

Tehát idézzünk fel egy méltán legendás BL-döntőt, amihez nekünk, juventinóknak - sajnálatos módon - semmi közünk nem volt.

Természetesen sok Milánnak szurkoló kommentelő fogja azt mondani, hogy savanyú a szőlő, és hogy hétvégén szarrá veri a Juvét a piros-fekete huligángyűlekezet, ez minket egyáltalán nem zavar. Hiszen mostanában mifelénk egyáltalán nem az eredmény számít, hanem az összetartás. És mi tarthatná jobban össze kis kommunánkat, mint egy jó nevetés az ellenfelek nyomorán?

A videót külön érdemes a 8. perc környékére tekerni, és Sheva helyzetét nézve hangosan (ha nem megy, akkor erőltessük) kacagni, ezt ismételjük meg 9:20-nál is, garantált az egész napra tartó jókedv. Ez 2005. május 25-én, Milán-szurkolók körében kimondottan bátor cselekedetnek számított, engem ki is vágtak volna az ablakon, ha nem lettem volna sokkal nagyobb, erősebb és harcművészetileg képzettebb náluk.

Bizony, sajnos nekünk csak ez jutott. Akkor is szánni fogjuk a milánói hordát, ha hétvégén kikapunk, hiszen nehéz idők jönnek rájuk, miután Berlusconi börtönbe háttérbe kerül. Addigra talán mi is rá tudunk hajtani egy jó EL-helyezésre, csak több csibészség és bátor taktikai húzás kell Delneritől!

Sőt, igazából nem is fog fájni, ha esetleg kikapunk (mondjuk miért kapnánk ki?), hiszen a Milánnál csak egy dögevő hordát utál jobban minden valamire való juventinó! Az internacionálét.

Érdekességek a Juventusról rovatunk első száma következik!

Érdekesség 1.:
A 2005-ös Aranylabda szavazáson 9 Juventus játékos indult a díjért: Buffon, Camoranesi, Cannavaro, Emerson, Ibrahimovic, Nedved, Thuram, Vieira, Trezeguet.

Érdekesség 2.:
A közkeletű, és idióták által gyakran hangoztatott állítás, miszerint Torinóban több a Toro-szurkoló, mint a Juventus-drukker, hamis.

A Demos & Pi olasz kutatócég 2010-ben publikált kutatása megállapította, hogy Olaszország összes szurkolója közül 29% szurkol a Juventusnak, míg Olaszország északi részében ez a szám 32 (torinói régió) és 23% (milánói régió) között mozog (teljes országot tekintve a Toro-szurkerek száma kimutathatatlan, a torinói régióban pedig NÉGY százalék – itt megelőzi őket a Milán, az inter és természetesen a Juventus szurkolóinak aránya is.)
Köztudomású, hogy Olaszország északi részében van Milánó is, ahol a két csorda szurkolóinak százalékos aránya 13 és 25% között helyezkedik el (25% a milánói régióban az inter támogatottsága - itt a Juventus szurkolóinak százalékos aránya: 23% - a Milán szurkolóinak aránya pedig 13%).
Mulatságos egyébként, hogy a teljes országra vetítve az inter, utóbbi sikeres éveinek köszönhetően, megelőzte támogatottságban a Milánt (13%-ról 17.4%-ra növelve szurkolóinak országos arányát - miközben utóbbi szurkolóinak aránya 20.4%-ról 14.1%-ra csökkent). Igazi ős-inter szurkolók lehetnek ezek, akik az elmúlt 4-5 évben csatlakoztak a csapathoz. Mindeközben a Juventus szurkolóinak százalékos aránya 32-29% között mozgott, függetlenül a sikerességtől (az biztos, hogy a sikerek miatt mostanában nem sokan csatlakoznak a Juventus szurkolóinak népes táborához).

A csapatok ellenszenvességének megítéléséről is van adat, de mindig hagyni kell valamit a jövőre is!