„Nem biztos, hogy megérdemlem ezt a díjat, de aranyerem is van, és azt sem érdemlem meg” - hangzott minden idők legjobb Nobel-díj-átvételi beszéde. Valami ehhez hasonlót érzünk a palermói vereség után, ami bár borítékolható volt, mégsem lett sem sima, sem reménytelen – és végül még megérdemelt sem. A közepesnél jobban, de a jónál tompábban játszó Juventus legnagyobb baja ismét az volt, hogy néhány alkalmatlan embernek akkor is kezdenie kell, ha a napnál világosabb, hogy nem ütik meg a Serie A mércéjét sem: teljesen mindegy, hogy Motta, vagy Grygera játszik jobbhátvédet, mindkettőben bármikor benne van a gól. Bemutatkozott két új igazolásunk, zsinórban  a harmadik meccsünket buktuk el, és bár most a játék nem volt annyira rettenetes, keserű a szánk íze, mintha unikumot hánytunk volna.

„Nem biztos, hogy megérdemlem ezt a díjat, de aranyerem is van, és azt sem érdemlem meg” - hangzott minden idők legjobb Nobel-díj-átvételi beszéde. Valami ehhez hasonlót érzünk a palermói vereség után, ami bár borítékolható volt, mégsem lett sem sima, sem reménytelen – és végül még megérdemelt sem. A közepesnél jobban, de a jónál tompábban játszó Juventus legnagyobb baja ismét az volt, hogy néhány alkalmatlan embernek akkor is kezdenie kell, ha a napnál világosabb, hogy nem ütik meg a Serie A mércéjét sem: teljesen mindegy, hogy Motta, vagy Grygera játszik jobbhátvédet, mindkettőben bármikor benne van a gól. Bemutatkozott két új igazolásunk, zsinórban  a harmadik meccsünket buktuk el, és bár most a játék nem volt annyira rettenetes, keserű a szánk íze, mintha unikumot hánytunk volna.

A Palermo azt csinálta, amivel ősszel a Juventus érte el a sikereit: visszahúzódott a saját térfelére, lezárta a területeket már a középvonalnál, és várta a kínálkozó lehetőségeket. Mert tudta, hogy azok lesznek. Becsapós a 60 százalékos torinói labdabirtoklás, mert az ember azt gondolná, hogy itt kiharcolt fölényről van szó, pedig a hazaiak nem csináltak mást, csak tökéletesen tolódva hagyták, hogy a Juve járassa a labdát a térfelükön. De csak a messzebbik végén.

Ebből persze – mivel a Palermo minden, csak nem sztárcsapat – akadtak helyzetei a Juventusnak, de sem Matri, sem az egyre rosszabb formába eső Kraszics nem tudott élni a lehetőségekkel. Az új fiúnak két komoly ziccere is volt, az egyiknél egyszerűen rosszul lőtt (a kapusba), és tulajdonképpen a másiknál is rosszul lőtt, de ott óriásit mentettek a védők. Matri lábában ott volt a döntetlen, de nem érzem csalódásnak a bemutatkozását, mert nem mozgott rosszul, helyzetbe is tudott kerülni (Amauri után ez csodálatos újdonság), már csak azt nem értjük, mi a lófaszért kellett lecserélni.

Delneri – persze nem tudhatjuk, mi történt pontosan – valamelyest kényszerpályán mozgott, hiszen Aquilani semmit nem csinált a pályán, az ő cseréje jogos volt. De hogy miért Sissokót hozta a helyére, amikor éppen az egyenlítésért támadtunk, azt nem értjük. Melo (tegnap ő sem volt valami magabiztos azért) megszűrte a szórványos ellentámadásokat, inkább arra volt szükség, hogy folyamatosan nyomás alatt lehessen tartani a Palermo kapuját, erre pedig Mommo alkalmatlan. Az már rendben van (és megszokott dolog), hogy Marchisio megy be a pálya közepére Melo mellé, az ő helyét a vonal mellett pedig Martinez veszi át, de hogy miért Matri, és miért nem Del Piero helyére jött, arról fogalmunk sincs. Az egycsatáros játék lehet megoldás ilyen esetekben, de csak akkor, ha van két jó szélsőhátvéded, akivel emberelőnyt lehet kialakítani az ellenfél tizenhatosával egy magasságban. A Juve hátvédjei viszont csak valami hasonlót tudnak: ők emberhátrányt képesek kialakítani a saját tizenhatosuknál.

Kérdezem a hozzáértőket, nincs a primaverában egy jobb-, és egy balhátvéd? Aki legalább valamilyen. Gyors, jól fejel, nagyot lő, vagy akármi. Egyszerűen felfoghatatlan ostobaság, hogy télen (olcsón, ingyen, kölcsönbe, akárhogyan) nem is próbálta megoldani legnagyobb gondját a csapat. Egyébként Brazzo sokkal jobb volt, mint Grosso, vagy Grygera bármikor idén, mindenképpen játszatni kellene.

Amíg ugyanis a jelenlegi helyzet fennáll, a Juventus semmilyen célokat nem fogalmazhat meg reálisan. Védők nélkül még a La Ligában sem lehet futballozni, nemhogy Olaszországban, márpedig ez a támadósor nem alkalmas arra, hogy majd mindig eggyel többet lő, mint amennyit kap. A Palermo elleni vereség pozitívumai között ki kell emelnünk a fogcsikorgató küzdelmet, az elszántságot, és a néhol egészen jól működő pressinget, de ezeknek alapvető dolgoknak kell lenniük, ha még akar valamit az idei szezontól a Juventus.

Szándékosan nem megyünk bele a bírókérdésbe, Morganti egy patkány volt világ életében, nem is várható tőle más, mint hogy az esettől három méterre állva továbbengedje ezt. Azért nem akarunk ezzel foglalkozni, mert a Nagy Képet tekintve semmi nem változott volna, ha ez a meccs döntetlen.

Mondjuk Agnelli már kimondta a kulcsszót: transitional year (cca: átmeneti év). Még el is hinnénk neki, ha nem ez lenne a harmadik átmeneti év egymás után, amikor vagy sehogy, vagy rosszul igazol a klub, és a múlthoz, az elvárásokhoz és presztízshez képest gyomorforgató tudású labdarúgók rontják a levegőt Vinovóban. És aki nagyon bizakodna: a stadion nyilvánvalóan iszonyú pénzeket emészt fel, így jövőre sem várható semmiféle fajsúlyos (quality) erősítés. Márpedig klasszisok nélkül nehéz klasszisokkal versenyezni.