A 09/10-es után komoly átalakításokat élt át a csapat, és ezek után meglepően jól sikerült az idény első fele. Az összeszok(tat)ás első tétova lépései után végre újra láthattunk Játékot a srácoktól, a rangadókon jól szerepelt a csapat, nem jöttek a tavalyi idényben megszokott összeomlások, és megmagyarázhatatlanul szar teljesítmény is csak ritkán.

Néhány helyen (alkalmanként nálunk is) hurráoptimista hangulat, scudetto-álmok keltek szárnyra. Sokan várták és jósolták, hogy a „Lazio kipukkad”, „A Milán majd botlik” és a többi csapat is majd lemarad valahogy.

Részemről viszont úgy gondolom, hogy a kipukkadás leginkább a mi csapatunkat veszélyeztetheti. Hogy miért?

A 09/10-es után komoly átalakításokat élt át a csapat, és ezek után meglepően jól sikerült az idény első fele. Az összeszok(tat)ás első tétova lépései után végre újra láthattunk Játékot a srácoktól, a rangadókon jól szerepelt a csapat, nem jöttek a tavalyi idényben megszokott összeomlások, és megmagyarázhatatlanul szar teljesítmény is csak ritkán.

Néhány helyen (alkalmanként nálunk is) hurráoptimista hangulat, scudetto-álmok keltek szárnyra. Sokan várták és jósolták, hogy a „Lazio kipukkad”, „A Milán majd botlik” és a többi csapat is majd lemarad valahogy.

Részemről viszont úgy gondolom, hogy a kipukkadás leginkább a mi csapatunkat veszélyeztetheti. Hogy miért?

Foghíjas támadósor:
Del Pierótól nem várhatjuk és valószínűleg már nem is képes arra, hogy újra a hátán vigye a csapatot, és 2011-ben is ő legyen a házi gólkirály.
Amauri nyomokban sem emlékeztet régi önmagára, az új önmaga pedig szánalmas, mérgesítő. Csak egy benyugtatózott agyhalott bírja anyázás nélkül nézni a megmozdulásait.

^{Már csak mutogatni és reklamálni tud}

Iaquinta lelkes srác, és rúgott is egy nem mindennapi gólt a Rómának, de nem várhatunk tőle sem túl sokat.
Quagliarella az egyetlen, aki képes új színt hozni a csapat támadásaiba. Azaz, Quagliarella _volt_ az egyetlen. Mert ő már nincs.
Támadásban még bevethető Martinez is. Őt mikor láttuk utoljára?
Ezenkívül Boniperti, Giannetti és Libertazzi szokott a felnőttekkel tartani.

Tehát a támadósorban jelenleg Amauri és Del Piero egészséges és bevethető. Két ember a két helyre. Az érkezőkről később...

(Írom mindezt annak ellenére, hogy a Juventus lőtte a legtöbb gólt eddig a bajnokságban.)

Rövid középpálya:
Középpályán  Marchisio kényszerből játszik a bal szélen, mert Pepe nem tudta azt hozni, amiért leigazoltuk.
Középen Aquilani, Melo, Sissoko bevethető.
Sissoko formán kívül van, ráadásul távozásáról szóló hírek röpködnek a levegőben, nincs is jó kedve.
Aquilani köztudottan sérülékeny, ha történik vele valami, akkor kiesik az ész.
Melo bármikor fejberúghat valakit, akkor kiesik az erő. Most kiesett az erő, 4 mérkőzésre (a Parma ellenit is beleszámítva). Ráadásul Aquilani formája is erősen ingadozó, nehéz helyzetekben nem mutat fel különösebb küzdőszellemet.
Krasic egyedül nem dönthet el meccseket, Q kiesésével eggyel kevesebb kiszámíthatatlan, dinamikus, gyors és technikás játékos van a pályán. Tehát egyetlen, Krasic. Hülyék lennének az ellenfelek nem duplán őrizni, így kihúzva a csapat méregfogát. Krasic cseréje Salihamidzic.
Giandonato, Büchel, Liviero edz néha a felnőttekkel.

^{Kísért a múlt}

Tehát a középpályán jelenleg Aquilani, Krasic, Marchisio, Pepe, Salihamidzic és Sissoko bevethető.  6 ember a 4 helyre, közülük Hasan lényegében számüzetésben kezdte az évet, csak kényszerből van egyáltalán a padon, Sissoko pedig szarul játszik, rossz a kedve és menni akar.

(Írom mindezt annak ellenére, hogy a Milán ellen egyértelműen a középpályának köszönhetően nyertünk.)

Bizonytalan védelem:
A védelem helyzete sem éppen rózsás. A bal szélen az a Grosso szaladgál, akit nyáron egy zsák földimogyoróért vagy 2 láda Arany Ászokért eladott volna Marotta. Most mégis ő számít a legjobbnak (és az egyetlen bevethető játékosnak) a Traoré, De Ceglie kettős mellett.  Középen Chiellini és Bonucci kiváló teljesítményt nyújtanak, azonban csereként Legrottaglie és Rinaudo neve merülhet fel. Egyik sem életbiztosítás. Jobb oldalon a 18 éves Sörensen játszik, nem is rosszul, de valljuk be, egy ilyen fiatal játékosnál könnyen előfordulhat, hogy meccsek mennek el a hibáin. Motta helyett játszik, akitől mindenki jóval többet várt, mégis csak felháborítóan szar játékot kapott. Grygera néha jól játszik, néha kevésbé.

Tehát a védelem egyik szélén sem szerepel kimondottan jó játékos, a cseréik kétségbeejtőek, középen pedig nincs megnyugtató alternatíva sérülés/eltiltás esetére.

Lényegében elmondható, hogy a Juventus jó teljesítménye egy nagyon szűk csapatnak köszönhető, és ez a szűk csapat igen törékeny kis egység.

(Írom mindezt annak ellenére, hogy 18 meccsen zsinórban nem talált legyőzőre a csapat, és Parma meccs előtt 12 mérkőzésen keresztül nem rúgtak az ellenfelek 1 gólnál többet.)

Most pedig egyetlen meccsen elveszítettük az őszi idény két legjobb játékosát, Melot további 3 meccsre, Q-t pedig a következő idényig (jó eséllyel pedig örökre, mert keresztszalag-szakadás után nem valószínű, hogy Marotta leigazolja).

Míg eddig csak az volt a terv, hogy a hiányos csapatrészeket (védelem, bal szél, valamiféle gólképes figura Amauri helyett) megerősítsük, hirtelen nullára redukálódott a támadósor, ami érzésem szerint komoly mentális problémákat jelenthet a többi csapatrésznek.
Úgy gondolom, hogy a játékostársak el sem hiszik, hogy Amauri gólt képes lőni. Hiszen a labdát sem tudja átvenni. Így a Parma ellen még az az érzése sem lehetett meg a pályán maradt 9 futballistának, hogy elég előre gyötörni a labdát, ott majd talán bevágja az egy szem elöl maradt erőcsatár.

Az érkezőkről:

Egyelőre Luca Toni a biztos. Természetesen kiderült, hogy már kisgyermekként is Juventus pizsamában aludt, élete álma volt a torinói csapathoz kerülni. Igazság szerint pedig a Bayernből is kivágták (miután egy sérülést követően nem tudta visszaverekedni magát a kezdőbe), a Rómában sem ő volt a sztár, és a Genoa szekerét sem húzta üvöltő vértáltosként (konkrétan 3 gólt lőtt). De persze játszott már a Fiorentinában is. Jöhetett volna akár Crespo is.

Egy biztos: a téli szünetben csak a hűtlenek és a hulladékok váltanak csapatot. Így volt ez Beckhammel, Vieirával, Robinhoval és most Cassanoval, Ronaldinhoval és Dzekoval is.
Egyik típus sem vonzó (a felsorolt játékosok némelyike viszont az). De ha mégis, akkor inkább hűtlenek jöjjenek (hátha hajtanak legalább), mint hulladékok. Hűtlen hulladékok pedig pláne ne.

Az élboly többi csapatának nagyobb a mozgástere, nem gyakorlatilag nulláról felépített szűk csapattal vágtak neki az idénynek, ezért sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményre lehetnek képesek, mint a Juventus.

Delnerire hatalmas feladat hárul, a Nápoly ellen szinte reménytelennek látom a helyzetet, egy X már jó eredmény lenne. Nemcsak játéktudásban, hanem fejben is ott kell lenni folyamatosan, hogy meglegyen a megcélzott BL-helyezés.
Marotta helyében leigazolnék minden hűtlen játékost, aki két egyeneset tud rúgni a labdába, neki sincs könnyű dolga.

Mi pedig hulljunk térdre, és imádkozzunk, várjuk a Görkoris pap prédikációját, hogy felemelje lelkünket, reményt és hitet adjon.