Még túlságosan frissek a szezon elején bemutatott játékkal ejtett sebek ahhoz, hogy őszintén tudjunk duzzogni a bolognai 0-0 után. A Juve harcolt a győzelemért, sokat tett érte, de a támadóharmadban vagy rossz döntéseket hozott, vagy egyszerűen béna volt: Quagliarella a tátongó kapu helyett Portanova herezacskójába lőtt, Iaquinta pedig kihagyta a Kraszics pofátlan műeséséért megítélt büntetőt. Amire nem gondoltunk volna a szezon elején, kezd valósággá válni: Kraszics-függő a csapat, ami tök jó, ha a majmóca úgy játszik, mint a Cagliari ellen, de igen kellemetlen, ha úgy, ahogy ma délután a keleti pályaudvar előterében. Dohogj velünk hajtás után.
Még túlságosan frissek a szezon elején bemutatott játékkal ejtett sebek ahhoz, hogy őszintén tudjunk duzzogni a bolognai 0-0 után. A Juve harcolt a győzelemért, sokat tett érte, de a támadóharmadban vagy rossz döntéseket hozott, vagy egyszerűen béna volt: Quagliarella a tátongó kapu helyett Portanova herezacskójába lőtt, Iaquinta pedig kihagyta a Kraszics pofátlan műeséséért megítélt büntetőt. Amire nem gondoltunk volna a szezon elején, kezd valósággá válni: Kraszics-függő a csapat, ami tök jó, ha a majmóca úgy játszik, mint a Cagliari ellen, de igen kellemetlen, ha úgy, ahogy ma délután a keleti pályaudvar előterében. Dohogj velünk hajtás után.
Kezdenek működni a dolgok a Juventusnál. A középpályás védekezés feljavulásával kisebb a nyomás a védőkön, akik így higgadtabbak a kritikus helyzetekben. Bonucci és Chiellini az utóbbi egy hónapban alig hibázott, és De Ceglie is kezd felnőni melléjük. Nyakiglábnak ráadásul más szerepe is van, mivel Marchisio csak kamubalszélső, neki kell egy darabon elkísérnie a támadásokat, miközben Claudio behúzódik középre. Delneri így próbálja megoldani, hogy a balszélre nincs olyan embere, mint a túlvégen Kraszics, és bizonyos mozdulatokból arra következtetünk, hogy az automatizmusok kezdenek beállni.
A csatársor viszont rettenetes állapotban van. Szemben a középpályával, itt már felesleges is megemlíteni, hogy Alex-függőségben szenvedünk, ami a Fenomén korát és sebességét tekintve erős kritika a többi kenyérpusztítóra nézve. Reméljük, Cicilia Mama megtalálja Amauri cirka két évvel ezelőtt elveszett amulettjét, ami jó játékost varázsol belőle. Mert most nincs meg, az tuti. Iaquintának soha nem volt ilyenje, de legalább képes volt egy mozdulatsoron belül átharapni a védője torkát, lefordulni róla, és alaposan seggbe rúgni a labdát. Ebből annyi maradt, hogy csattogtatja a levegőben a fogsorát, és meccsenként 10 szabálytalansága van, de rossz hírünk van: ennél sokkal több kell ahhoz, hogy megbocsássuk ezt a 17 éveseknek való buzifrizurát.
Pedig a támadóharmadig azért relatíve könnyen eljutott a Juventus, így kizárólag a csatárok impotens játékának tudható be, hogy végül nem jött össze a győzelem. Jók voltak Delneri cseréi, jó ritmusban állította át a csapatot 4-3-1-2-re, bár ehhez talán egy 10 percre fent kellett volna hagynia együtt Kraszicsot és Del Pierót, és érzésem szerint egy másik 10 percet késett Martinez behozatalával (én legalábbis azt mondtam volna a szünetben, hogy „Fabio, 15 percet kapsz, utána úgy lerugdoslak a pályáról, mint a huzat").
Az NST kommentjei között elhangzott, hogy miért nem tudunk megnyerni egy meccset úgy, ahogy az Inter, meg a Milan szokta az ilyeneket (Marchisio irgalmatlan lövése beakadhatott volna, de Viviano nem véletlenül számít most elsőszámú olasz kapusnak). Én erre azt mondom, egyelőre örüljünk annak, hogy nem veszítjük el őket úgy, ahogy tavaly, hiszen egy szót nem szólhattunk volna, ha Storari nem ér vissza arra a megpattanó lövésre.
Egy buta gondolat a végére: az rendben van, hogy Diegót igazából Dzeko miatt adtuk el, de talán a brazil megérdemelte volna az esélyt, hogy megmutassa magát egy olyan csapatban, ami nem csak tőle függ. Nem mentegetem, szenesre égett Torinóban, de például ez egy olyan meccs volt, ahol neki kellett volna beállnia Quagliarella helyére a hajrában, és 3-0-ra nyerünk.
Mindegy, Dzeko azért jöjjön, ha lehet.
