A labdarúgás talán az a sport, amely a legeredetibb formájában fennmaradt: nem módosítgatják a játékidőt, a kapuk méretét, a játékosok számát. Az igazán fontos és bevált változások utoljára 20 évvel ezelőtt kerültek bevezetésre (1991-ben az egyvonalas les, 1992-ben a hazaadás eltörlése). Kitalálták az arany- és ezüstgól szabályát, de egyik sem lett életképes, mivel idegen volt a foci jellegétől. Egyetérthetünk abban, hogy a szabályváltoztatásoknak csak akkor van értelmük, ha azok előrelendítik a focit: a szerkesztőségünk hisz abban, hogy ebben a posztban olvasható ötleteink ilyenek, és hamarosan bevezetésre is kerülhetnek.

A labdarúgás talán az a sport, amely a legeredetibb formájában fennmaradt: nem módosítgatják a játékidőt, a kapuk méretét, a játékosok számát. Az igazán fontos és bevált változások utoljára 20 évvel ezelőtt kerültek bevezetésre (1991-ben az egyvonalas les, 1992-ben a hazaadás eltörlése). Kitalálták az arany- és ezüstgól szabályát, de egyik sem lett életképes, mivel idegen volt a foci jellegétől. Egyetérthetünk abban, hogy a szabályváltoztatásoknak csak akkor van értelmük, ha azok előrelendítik a focit: a szerkesztőségünk hisz abban, hogy ebben a posztban olvasható ötleteink ilyenek, és hamarosan bevezetésre is kerülhetnek.

1. Esztétikai les

Sokan panaszkodnak amiatt, hogy a mai fociból kiveszett a látványosság. A világ legszebben játszó csapatán, a Barcelonán kívül szinte mindenki csak öli a játékot, így itt lenne az ideje, hogy a többi együttes is törekedjen az attraktívabb támadásépítésekre. Ennek a célnak tökéletesen megfelel az esztétikai lesszabály: abban az esetben, ha egy támadás nem elég tetszetős, a partjelző intésére a játékvezető esztétikai lest fújhat a támadó csapat ellen. Természetesen – az eredeti leshez hasonlóan – ezt a szabálytalanságot is csak az ellenfél térfelén lehetne elkövetni, és itt is felülbírálhatná a játékvezető a partjelzőt. Úgy véljük, hogy ez a módosítás nagyban növelné a labdarúgás élvezhetőségét!

2. Csak a háló ér!

Manapság rengeteg probléma akad azokból a kétes esetekből, amelyek a gólvonal környékén alakulnak ki: emlékezhetünk Muntari fejesére, aztán a hétvégi Chelsea-Liverpool meccsre, de akár az 1966-os vb-döntőre is. Ezt a polémiát egy egyszerű szabálymódosítással lehetne orvosolni: csak az gól, amikor a labda áthalad a gólvonalon, és hálót is ér! Ezáltal felesleges lenne a videóbíró bevezetésével foglalkozni, illetve a BL-meccseken megszokott gólbírók munkájára sem volna már szükség. Ezzel a szövetségek pénzt takaríthatnának meg. Arról nem is beszélve, hogy a felesleges idegeskedéseknek is véget lehetne vetni!

Muntari gólja az új előírások szerint mindenképpen szabálytalan lenne: egyrészt a fejest megelőző támadásnál esztétikai lest kellett volna inteni, másrészt a labda nem érte a hálót

3. Hosszirányú les a saját térfélen

Ha belegondolunk, nem teljesen igazságos, hogy a támadócsapat ellen lest (ha az esztétikai lest bevezetik, akkor mindjárt kettőt is) lehet befújni, míg a védekező csapat csak röhög a markába. Ennek a problémának az orvoslására használ a hosszirányú les bevezetése! A lényege az, hogy ha a saját térfelén a labdát birtokló csapat játékosa a társának passzol, és ez a társ a passz pillanatában közelebb van az oldalvonalhoz, mint az ellenfél szintén azon a térfélen tartózkodó focistája, akkor az alapvonali partjelzőnek (akit a mellőzött gólbíróra szánt összegből lehetne kifizetni) lest kell intenie. Vége a védők jóvilágának! Nem passzolgathatnak mostantól kényük-kedvük szerint! Ráadásul ez a szabály sok, igazán ravasz taktikai húzást tesz lehetővé: a támadók összehangolt mozgása esetén nagyon könnyen lesre lehet állítani a védőket!

Ha a bekarikázott játékos megkapja a labdát, az bizony les. Több méteres.

Úgy gondoljuk, hogy elképzeléseink mindenképpen hasznosak lehetnek. Ha az olvasóink is így vélik, akkor like-olják a cikkünket a Facebookon, illetve küldjenek nekünk pénzt (nagyobb értékű ingatlanokat is elfogadunk).